Rémséf: Blumenthal otthon – meg az ötfűszeres kacsamell

A csöndesen, de megátalkodottan excentrikus Blumenthalt nézni ugyan szeretjük, talán a főztjét is megkóstolnánk, ha megfizethetnénk, de hogy szakácskönyvet vegyünk tőle? Hát nemigen. Kinek van kedve laboratóriummá alakítani a konyháját, hogy kétnapos munkával elkészítse a világ legjobb krumplipüréjét? Ami amúgyis szubjektív szuperlativusz, Ramsay Gordon tutira lefokozná. De most Heston Blumenthal kiadott egy olyan könyvet, amelyből kiderül, hogy valahol mélyen ő is ember, otthon viszonylag hétköznapi stílusban főz, persze nem éppen hétköznapiakat, de legalább megvalósíthatókat. Ezt a könyvet már érdemes megvenni, mert kalandvágyó pillanatainkban tényleg használhatjuk, egy receptjét már el is készítettem.

Vaskos, elegáns, csodálatosan fotózott könyv a perfekcionizmusa miatt rettegett csúcsséf otthoni praktikáit bemutató “Heston Blumenthal otthon” című kötet, amely az Alexandra Kiadó jóvoltából és üzleti érzékéből olvasható magyarul is. Maga a könyv is műalkotás, akárcsak Heston remekei, csak a könyv kevésbé illékony, a fotókból pedig azt hiszem sikeres kiállítást rendezhetnének a londoni Tate Galleryben, de minimum a New York-i Culinary Institute Of Americában, ahonnan újabban a legjobb francia konyhát vivő séfek szoktak kikerülni, Párizs leplezetlenül rosszindulatú pillantásaitól kísérve.

A konkurenciától félve figyelt brit rémséf persz itt sem tagadja meg magát, s nem baromfipárizsiból készült szendvicskrémet ajánl, hanem

ilyesmik szerepelnek a fejezetekben: kagylótatár fehércsokoládé-habbal, umamileves posírozott makrélával meg quinoaszusi, de hát a nimbuszra adni kell, még egy ilyen – hestoni szemmel – végtelenül leegyszerűsített, már-már a McDonald’s szintjére redukált szakácskönyben is.

Ha viszont túltesszünk magunkat ezeken a – mellesleg a nevük alapján a hittnél sokkal könnyebben elkészíthető – fogásokon, akkor igazi gyöngyszemeket találunk: a sütőben sült ropogós-omlós burgonya, az ökörfarokvagdalt, a crème brûlée-módra elkészített csirkemájhab mind-mind olyan étel, amely problémamentesen előállítható, bár ezt nem feltétlenül kell nekünk bevallani a vendégek áhítattal vegyes irígy pillantásainak a kereszttüzében.

S ami számomra különösen érdekes volt, hogy Blumenthal választ ad egy olyan kérdésre, amely engem legalább egy évtizede gyötör: mit lehet kezdeni a britek kultikus élesztőkrémével, a Marmite-tal? Mert ezt többnyire pirítósra vagy vajas kenyérre kenve fogyasztják, s nagyjából egyenlő arányban gyűlölik és imádják világszerte. Őszintén szólva, az az érzésem, hogy a gyűlölők aránya inkább nagyobb, magam is ide tartozom. Tartoztam. Mert ebben a könyvben most kaptunk egy Marmite-erőleves receptet, amely könnyen elbillenti az erőviszonyokat a Marmite-pártiak irányába, God Save Heston Blumenthal!

S íme egy – szinte hihetetlen, de könnyen elkészíthető Blumenthal-recept:

2 kacsamellfilé
1 evőkanál ötfűszer-keverék
kevés só

1. A kacsamellet felszeleteljük, közeben egy serpenyőben füstölésig hevítük kevés olajat. A kacsamell-darabokat megszórjuk a kínai ötfűszer-keverékkel, picit sózzuk, jól összeforgatjuk a fűszerekkel, és a serpenyőbe dobjuk. 4-5 perc alatt készre sütjök, de lehet kevesebb idő alatt is, amennyiben még szaftosabbra, nem teljesen átsültre akarjuk készíteni.

2. Még egy lépés nincs is, de köretötletként elmondom, hogy én salátával és olyan krumplipürével tálaltam, amelybe friss kaport meg metélőhagymát kevertem.

By Marton Levente in Liba, kacsa, Nincs kategorizálva on 2016. szeptember 23. péntek