A nagy guacamole-vita

A guacamole az egyik legjobb nyári (meg téli, tavaszi, őszi) mártogatós, a jellegtelen avokádó lenyűgöző átváltozása, kisebb bibliai csoda, amelynek három pillére az avokádó mellett a lime meg a… Na itt szokott baj lenni, mert a közmegegyezés ennél a pontnál felbomlik, s amikor a tekintélyes The New York Times nemrég zöldborsót kevert a guacamoléba, olyan vihart generált a kulinárisan pallérozott amerikaiak között, mint az elnökválasztás.

Igazság szerint a harmadik pillér hagyományosan a hagyma (újhagyma, lilahagyma a legjobb ide), de sokan a korianderlevél elsőségére esküsznek, amely jellegzetes, kissé kesernyés ízével nem mindenhol kedvelt Mexikó határain kívül, ezért sokan az avokádó–lime–koriander szentháromség helyett az avokádó–lime–hagyma triumvirátusa mellett teszik le a voksukat, noha hagymát a korianderpártiak is többnyire tesznek a guacamolejukba. Így igazából nem is a hagyma vagy koriander jelenti a választóvonalat, hanem az, hogy koriander kerül-e vagy nem kerül a torillachips legjobb mártogatósának tartott guacamoléba.
Azt gondolnánk, a variációk száma végtelen, de azért ez mégsincs teljesen így. A guacamole-táborban viszonylag jámborul eltűrik, ha a krémbe kerül fokhagyma, tejföl, neadjisten kevés majonéz is, a paradicsomra meg fel sem kapják a fejüket, elvégre az is a guacamole pártiájából származik, miért is ne kerülne bele.

Amikor azonban Melissa Clark megírta a zöldborsós guacamole receptjét, kitört a vihar, és kiderült, hogy a guacamole-hozzávalók listájának a bővítése tűréshatárhoz érkezett, a tolerancia elfogyott, Amerika egy emberként hördült fel.

Egy szélsőségesen liberális kemény mag a szólas- és rágásszabadság jegyében életteret követelt a zöldborsós guacamolénak, ha Susan Sontag élne, vezércikkben védte volna meg, de a hatalmas polémia váratlan egységet teremtett, és a demokrata Obama elnök meglepő módon közös frontba tömörült a republikánus elnökjelöltségre aspiráló Jeff Bushsal, és mindketten erősen rosszallották a zöldborsó hírbe hozását a guacamoléval.

Nem mondható az semmiképp ezek szerint, hogy a gasztronómiának nincs hatása a nagypolitikára, alig várom, hogy idehaza mikor fog hivatalos miniszterelnöki állásfoglalást kiprovokálni egy ehhez hasonló vita. Addig is itt egy zöldborsómentes guacamolerecept.

 2-3 érett avokádó
1 lilahagyma
1 gerezd fokhagyma
1 paradicsom
1 evőkanál 20%-os tejföl
1 lime leve
só, frissen őrölt feketebors 

1.  A lilahagymát zúzzuk nagyon apróra a robotgépben, a fokhagymát reszeljük le, egy fél gerezd is elég. A paradicsomot mártsuk forró vízbe, húzzuk le a héját, kaparjuk ki a magjait, a húsát szintén vágjuk apróra.

2. Az avokádó húsát villával jól törjük össze, így könnyebb textúrájú krémet kapunk, de ne tegyük robotgépe, mert túlságosan pasztaszerű lesz. Rögtön locsoljuk meg a lime levével, dolgozzuk bele, majd adjuk hozzá az összes többi hozzávalót is.

3. Egy órára tegyük hűtőbe összeérni, s úgy fóliázzuk le, hogy azt egyenesen a krémre fektessük, a barnulást lassítandó. Sokan kérdezték, hogy a guacamole barnulása elkerülhető-e, a válasz sajnos nem, ez a mártogatós a pillanat gyümölcse, hamar hervad, mint a lótuszvirág és a kamaszszerelem, úgyhogy összeérés után nyomban el kell tüntetni. Nem nehéz feladat.

By Marton Levente in Zöldségcsokor on 2016. szeptember 21. szerda