more »" />

 
 

Portobello csodája

 

Az ember gyanútlanul azt hihetné, hogy Portobello valami szívbemászó olasz kikötőváros, a Földközi-tenger fürdőzésre csábító azúrvízébe leszakadó sziklafalakra felkapaszkodó házakkal, mint Sorrento vagy Amafli, de nem, Portobello csak egy utca Londonban, illetve egy méretesre nemesített csiperke-féle, amely tökéletesen alkalmas töltésre és grillezésre. Nos, jól sejthető, nem London utcájáról esik most szó, hanem a szép kerek gombakalap felhasználásáról.

 

Emlékszem, aprófajta koromban nagyanyám mindig szent rémülettel tekintett szomszédolásai során barátnőire, ha a különböző konyhai munkálatok során tetten ért tiszteletreméltó asszonyságok épp gombát mostak. Ilyenkor mindig feddő hangon jelentette ki, hogy gombát nem szabad mosni, mert a gomba vízből termett, vízből van, ha mossuk, olyan lesz, mint a felvizezett újbor, szemre még vonzó kapcsolatot ígér, ízre azonban már válóperre érett.

Azóta számtalan tudós gasztronóm lap fényesen elegáns lapjain láttam viszont ezt a tételt, ami nem azt jelenti, hogy a nagyanyó holmi rejtett magyar Ducasse-féle volt, csak annyit, hogy volt józan esze. Ami manapság egyre inkább felértékelődni látszó kincs, ritkasága okán. A magam részéről a józant észt tenném a kihalófélben lévők listájának elejére, nagyon ráférne az ökológiai védelem.

A gombát tényleg nem szabad mosni, mert folyton szomjas teremtés, emberben megrögzött alkoholista lenne, a csapvizet is képes felszívni, így a szép, ruganyos gombafejek íze felhígul, kalapjuk lekonyul, mint sombrero a záporban.

Vízágyú helyett használjunk finomabb módszereket a föld eltávolítására: a rábeszélés persze nem érne semmit, de egy puha sörtéjű kis kefe tökéletesen alkalmas a célra.

A portobello hatalmas kalpagjából törjük ki a szárát, lehetőleg tövéből, de magát a gombafejet ne kaparjuk ki. Ami benne van, az mind hozzájárul a későbbi ízekhez, a kapirgálással viszont ki is lyukaszthatjuk, ami töltött gomba esetén nem előny.

A töltelék lehet bármi, de a kivágott gombaszárak mindenképpen kerüljenek bele, mert sok zamat rejtőzik azokban is, ám rostosabbak, keményebbek a gomba kalapjánál, ezért a sütő előtt, felkockázva kissé pirítsuk meg serpenyőben, a tökéletes eredmény kedvéért. Melléje bármit tehetünk, a jó minőségű, nyúlósan olvadékony liptói juhtúró (brindza) vagy az erdélyi havasokból rokoni import segítségével megszerzett, kemény-csípős juhtúró remekül illik hozzá, bár ez utóbbi legjobban az évtizedekig ritkaságszámba menő, de ma már a pesti piacokon is meg-megjelenő keserűgombával illik össze.
De ez már egy másik ételmese.

6 dundi portobello gomba
100-150 g húsos szalonna (bacon, kolozsvári, pancetta stb.)
1 mozzarellagolyó
1 zöldpaprika
1 lilahagyma
4-5 szál petrezselyem
bors, kevés só (a szalonna is sós!)
kevés olívaolaj

1. Kefével tisztítsuk le a földet a gombákról, a szárukat óvatosan törjük vagy vágjuk ki a gombakalapból, nehogy kárt tegyünk a majd sütőedényként szolgáló kalpagban. A szalonnát, a zöldpaprikát és a lilahagymát kockázzuk fel, nem túl apróra.

2. A sütőt melegítsük elő 200 fokra. Egy kis tepsit vékonyan olajozzunk ki, egy kevés olaj a gombafejek külső részére is kerülhet. A maradék olajat forrósítsuk fel, pirítsuk 5-6 percig a felkockázott hozzávalókat. Közben vágjuk kockákra a mozzarellát is – ha eredeti bivalymozzarellát használunk, az ínyencség szintjére emeljük gombaeledelünket, de ha sima, mezei mozzarellát használunk, úgy se lesz rossz, csak akkor ne hívjunk vendégségbe gasztrosznobokat. (Akik mellesleg épp olyan meglepő gyorsasággal bújnak újabban elő a földből, mint nyári eső után azt itt tárgyalt gomba, csak annál sokkal kevésbé élvezetesebb asztaltársaság.)

3. A megpirított hozzávalókat keverjük össze a mozzarellakockákkal, a felaprított petrezselyemmel, ízesítsük, és kanalazzuk a gombakalapokba. Tegyük be a sütőbe 12-15 percre, amíg a mozzarella megolvad és szépen megköti a töltelék többi alkotóelemét, s kissé irul-pirul is, mint osztályelső, ha elégtelen kap.
Mi viszont biztosra vehetjük a jelest.

 

No comments

Be the first one to leave a comment.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.


____________________________

 

december 2017
H K S C P S V
« szept    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031

 

Rémséf: Blumenthal otthon – meg az ötfűszeres kacsamell

Rémséf: Blumenthal otthon – meg az ötfűszeres kacsamell

      A csöndesen, de megátalkodottan excentrikus Blumenthalt nézni ugyan szeretjük, talán a főztjét is megkóstolnánk,...

 
A nagy guacamole-vita

A nagy guacamole-vita

      A guacamole az egyik legjobb nyári (meg téli, tavaszi, őszi) mártogatós, a jellegtelen avokádó lenyűgöző...

 
Portobello csodája

Portobello csodája

      Az ember gyanútlanul azt hihetné, hogy Portobello valami szívbemászó olasz kikötőváros, a Földközi-tenger...

 
A csőre töltött grillszezon

A csőre töltött grillszezon

      A grillezés évről évre egyre kevésbé nemzetidegen a borongós magyar lélektől. Talán ebben a sokat...

 
Babra, magyar!

Babra, magyar!

      Ha egyszer egy üzlet beindul… – szokták sóhajtozni, s Bud Spencernek – azaz Carlo Pedersolinak –...

 
A húsvéti kalács unokahúga: az igazi briós

A húsvéti kalács unokahúga: az igazi briós

      Ha eluntátok, hogy húsvétra kalácsot fonjatok, akkor süssetek brióst, amely nem teljesen úgy készül,...

 
Egy zsák újkrumplit cipel a tavasz

Egy zsák újkrumplit cipel a tavasz

        Konyhánkban évek óta a harmatos lelkű újburgonya meg az ujjaink közül csintalanul ki-kiugráló...

 
 

Német blogok