more »" />

 
 

Babra, magyar!

 

Ha egyszer egy üzlet beindul… – szokták sóhajtozni, s Bud Spencernek – azaz Carlo Pedersolinak – nyolcvanon túl indult be az írás. Két önéletrajzi kötete után 85 évesen megjelentette szakácskönyvét – Eszem, tehát vagyok –, ami nem is lenne meglepő a nagy étvágyú színész esetében, inkább az a fura, hogy csak most. Babrecept viszont nincs benne, ami elképzelhetetlen, hiszen a Piedone-filmekben az volt az alapállás, hogy a gazfickókat pofozza a babfickó. Nem baj, mi ajánlunk egyet. Meg a könyvet is.
És R. I. P. Piedone!

Piedone, Bud Spencer, Carlo Pedersoli – mindben az volt a közös, hogy szerették a babot. Ez nem váratlan, hiszen egyetlen személyről beszélünk, de aligha akad még egy olyan filmsztár, akit azonnal összefüggésbe hoznak valamilyen étellel, amint meghallják a nevét.
Bud Spencer és a bab azonban ilyen összefüggés, ez a nagy románcok közé soroltatik, itt már filozófiai korreláció áll fönt, nem is meglepő, hogy a nagyétkű színész nem simán csak egy receptgyűjteményt dobott piacra, hanem inkább a maga sajátos filózgatásán keresztül tárja fel viszonyát élethez, ételhez. Erről elég annyit mondani, hogy a Libri kiadásában megjelent Eszem, tehát vagyok egyes fejezeteiben Bud olyan érzelmi hőfokon beszél egyes ételekről – sajnos nem mindnek írja meg a receptjét is –, hogy

az izzás már-már Ingrid Bergman és Humphrey Bogart híres jelenetét idézi.
Bud Spencer az étkezés Casablancája.

Az viszont teljességgel megengedhetetlen, hogy valamelyik híres babreceptje nem került bele, még akkor is, ha csak annyiból állna, hogy “nyisd ki a konzervet és melegítsd fel a paradicsomos babot”. Így is szerettük volna tőle, hiszen miért is ne, ha még az angyalok is szeretik a babot?Hiánypótlásként itt egy közkedvelt olasz babétel, amely egyesíti Olaszország két hírességét: Bud Spencer babját és a tésztát. Pasta con fagioli névre hallgat, ami szimplán babos tésztát jelent, bár ennél azért kicsit összetettebb az ízélmény, amit kínál. Bármikor jó, nyári melegben is, főleg ha a képernyő elé kuporodunk, hogy huszadszor is megnézzük az Aranyeső Yuccában nagy zabálásáival tarkított nagy bunyóit. 

500 g tarkabab, vagy amilyen akad, a fotókon lóbab van (az olaszok a borlotti babot használják, de ez nem létszükséglet)
200 g apró tészta (orsó, csiga, orzo, ditalini, betű, karika stb.)
1 hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
1 kis konzerv sűrített paradicsom
1-2 ág friss rozmaring
olívaolaj, só (bors kifejezetten nem kell bele)
(aki magyarosítaná, tegyen hozzá egy kis kolbászt is)

 1. A babot áztassuk be éjszakára. Reggel öntsük le a vizet, töltsünk rá frisset, és tegyük fel főni. A hagymát pucoljuk meg, és szúrjuk át rajta a rozmaringágakat, de még jobb, ha leszedjük a rozmaring leveleit, és teatojásba zárva a bab mellé tesszük. Így nem érződik a rozmaringág kissé gyantás íze, bár van aki kifejezetten azt szereti, ezért lehet variálni.

2. Sózzuk, és főzzük puhára a babot, ez kb. egy óra, babja válogatja. Egy merőkanálnyi babot vegyünk ki, tegyük turmixgépbe, adjuk hozzá a paradicsompasztát, és a kevés olívaolajon egy perc alatt megpirított, összezúzott vagy lereszelt fokhagymát. Turmixoljuk össze.

3. Vegyük ki a levesből a hagymát és a rozmaringot, a turmixolt babbal sűrítsük be, adjuk hozzá az apró tésztát, és mikor a tészta al dente, tálalhatjuk is. A pirított fokhagyma, a tészta és a rozmaring dicsfénybe vonja a babot. Az olaszok nem szokták borsozni, tudniillik néha jó, ha nem borsozunk – annyira automatizmussá vált a borsszórás, hogy meglepődünk, néha milyen ízek rejlenek a bors fedőrétege alatt. Helyette inkább locsoljunk rá pár csöpp olívaolajat, egy kis reszelt parmezán sem szentségtörés, és elő a kanalakkal.
Bud, most már velük vagy, tanítsd ezt meg az angyaloknak – lehetőleg gyulai kolbásszal.
Szeretni fogják. Ahogy téged is szerettek mindig.

 

No comments

Be the first one to leave a comment.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.


____________________________

 

október 2017
H K S C P S V
« szept    
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031  

 

Rémséf: Blumenthal otthon – meg az ötfűszeres kacsamell

Rémséf: Blumenthal otthon – meg az ötfűszeres kacsamell

      A csöndesen, de megátalkodottan excentrikus Blumenthalt nézni ugyan szeretjük, talán a főztjét is megkóstolnánk,...

 
A nagy guacamole-vita

A nagy guacamole-vita

      A guacamole az egyik legjobb nyári (meg téli, tavaszi, őszi) mártogatós, a jellegtelen avokádó lenyűgöző...

 
Portobello csodája

Portobello csodája

      Az ember gyanútlanul azt hihetné, hogy Portobello valami szívbemászó olasz kikötőváros, a Földközi-tenger...

 
A csőre töltött grillszezon

A csőre töltött grillszezon

      A grillezés évről évre egyre kevésbé nemzetidegen a borongós magyar lélektől. Talán ebben a sokat...

 
Babra, magyar!

Babra, magyar!

      Ha egyszer egy üzlet beindul… – szokták sóhajtozni, s Bud Spencernek – azaz Carlo Pedersolinak –...

 
A húsvéti kalács unokahúga: az igazi briós

A húsvéti kalács unokahúga: az igazi briós

      Ha eluntátok, hogy húsvétra kalácsot fonjatok, akkor süssetek brióst, amely nem teljesen úgy készül,...

 
Egy zsák újkrumplit cipel a tavasz

Egy zsák újkrumplit cipel a tavasz

        Konyhánkban évek óta a harmatos lelkű újburgonya meg az ujjaink közül csintalanul ki-kiugráló...

 
 

Német blogok