more »" />

 
 

Egy zsák újkrumplit cipel a tavasz

 

 

Konyhánkban évek óta a harmatos lelkű újburgonya meg az ujjaink közül csintalanul ki-kiugráló parázsburgonya eljövetele jelezi a tavasz jelenlétét. Tudom, sok írás előkelőbb gyümölcsökkel-zöldségekkel – királyi spárga, arisztokratikusan megközelíthetetlen articsóka – köszönti a tavaszt, de nincs semmi szégyellnivaló a rozmaringgal és citromhéjjal ízesített roppanós-vajpuha krumpliparányokon. Remekül illik hozzájuk a tavaszi báránygerinc, de az élvezetek alig csorbulnak, ha a luxus alacsonyabb fokára lépve malackaraj vagy sertéstarja szeletekkel készítjük el.

Hazugság lenne azt mondani, hogy tavasszal mérhetetlenül nagyobb örömmel megyek piacra, mint a borongós téli hónapokban, mert egyrészt mindig örömmel megyek piacra, a globális árubeszerzés teremtette állandóságban, és a globális felmelegedés teremtette kétévszakosodó esztendőben pedig alig-alig lehet elkapni azt az egyre tünékenyebbé válló kis időt, amíg a tavasz tényleg tavaszszerű, mert tüstént itt van a hirtelennyár. De egy kis tavasz azért még most is jut nekünk, ráadásul szerencsére vannak olyan zöldségek-gyümölcsök, amelyek – legalábbis egyelőre – ellenállnak a folyamatos üvegházi termelésnek, így ezeket csakis tavasztájt lehet beszerezni. Köszönjük nekik, hogy még itt tartják nekünk a tavaszt, gondolok itt a spárgára, málnára, eperre. Az igazi eperre, persze, mert szegényből már igyekeznek üvegházi örökeper-hibridet fabrikálni, ami mutatós is, csak éppen az eper kvintesszenciája, az “eperség” hiányzik belőle – mondaná Platón., hiszen már a ókori görögök is előszeretettél fogyasztották, nyilván nem a mai túlnemesített és termetes változatban, de kétségtelenül napérlelte édességgel.

Az újkrumpli ezekhez képest szerényebb szereplője a tavaszi színpadnak, apró kis barna gumók, néha még – horribile dictu – kissé földesek is, borzalom, hol van mindez a szűziesen tiszta spárga szeplőtelen külseje mellett?! A kis barna gumó azonban döbbentes ízeket rejt: bár a krumpli az egyik leghétköznapibb eledel, az újburgonya-parázsburgonya kupléja olyan táncot jár el a szánkban, hogy abba beleremegnek az ízlelőbimbók.

Annak idején nagyanyám durva kefével szokta megtisztítani, egyben félig megszabadítani a hártyavékony héjától, de – noha nagyban tisztelem gasztróeszmei örökségét – én ettől már eltekintek, mindössze megmosom őket, mivel

a forró sütőben a hartyahéj majdnem burgonyacsipszé pörkölődik, kifejezetten jó ízt a krumplinak, szóval nem csupán a lustaság miatt marad a krumplin,

hanem azért, mert kifejezetten ízfokozó hatással bír. És teljesen természetes ízfokozásról beszélünk, ugyebár, nem kemikáliákal mesterkedünk.

A bárány, pontosabban a tejesbárány szintén a tavasz egyik szimbóluma – tessenek például a húsvétra gondolni, ami ugyancsak tavaszra esik –, de elismerem, manapság elég borsos áron lehet jófajta zsenge báránygerincet beszerezni. Ezért helyettesíthetjük malackarajjal, ez még szintén zsenge, hamar átsül, vagy vékonyra klopfolt setéstarjával.

Tavasszal előkeressük tehát a legnagyobb tepsinket, öntünk bele kevés olajat, és betesszük 3-4 percre felforrósodni a 210-220 fokos sütőbe. Közben a húst előkészítjük: a báránygerinccel nem kell csinálni semmit, a malackarajt, ha bőrös beirdaljuk a bőrös oldalán, így a sülés közben zsugorodó bőr nem húzza össze. A tarját vékonyra klopfoljuk. Meghintjük sóval-borssal, nem kell most sok fűszer, legfeljebb csöppnyi füstölt pirospaprika, hogy némi grilljellege legyen, de a sima pirospaprika is megteszi, mivel enyhén megég sütés közben, s ezáltal is biztosítunk egy kis füstös ízt a húsnak. Tegyük a húst a tepsibe, és süssük oldalanként 3-4 percig, ha van grill a sütőben, eresszük rá azt is, de figyeljük folyton, nehogy megégjen.

Az igazi főszereplő azonban az újburgonya: megmosás után összekeverjük szemcsés sóval, friss rozmaringlevélkékkel és egy citrom vékonyan lehámozott, és felaprított héjával. Tessékeljük be a hús mellé, alá, fölé, és 20-30 perc sütés után készen is van. De inkább 20 perc lesz az, mint 30, noha ez függ a krumpli és a hús méretétől is. Folyamatosan ellenőrizzük, mert itt az idő számít: ha a hús elkészült, de a burgonya még nem, akkor vegyük ki, és tartsuk melegen, míg a krumpli is felzárkózik.

Egy nagy tányéron csodásan mutat a ropogóspiros héja alatt burgonyapürészerűen puha parázskrumpli, a rozmaring a citrommal karöltve bódít, a hús már-már elfelejtve húzódik meg mellettük. S ha nagyon ki akarunk tenni magunkért, szórjuk meg az egészet egy kevés metélőhagymával, hogy egy kis “pékné módra’ hagymaízt is tegyöünk hozzá, de ez tényleg nem muszáj. A citromos-rozmaringos újburgonya önmagában is mindent visz. Ha szerencsejátékos lenne, már minden kaszinóból kitiltották volna, mert midig bankot robbant.
De az asztalnál csak egy szelíd ízrobbanás vár ránk.

Aztán gyorsan vissza a tavaszi piacra, újra venni belőle, mert nem hosszú a tavasz, s oda a burgonya újoncsága is.

 

No comments

Be the first one to leave a comment.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.


____________________________

 

november 2017
H K S C P S V
« szept    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
27282930  

 

Rémséf: Blumenthal otthon – meg az ötfűszeres kacsamell

Rémséf: Blumenthal otthon – meg az ötfűszeres kacsamell

      A csöndesen, de megátalkodottan excentrikus Blumenthalt nézni ugyan szeretjük, talán a főztjét is megkóstolnánk,...

 
A nagy guacamole-vita

A nagy guacamole-vita

      A guacamole az egyik legjobb nyári (meg téli, tavaszi, őszi) mártogatós, a jellegtelen avokádó lenyűgöző...

 
Portobello csodája

Portobello csodája

      Az ember gyanútlanul azt hihetné, hogy Portobello valami szívbemászó olasz kikötőváros, a Földközi-tenger...

 
A csőre töltött grillszezon

A csőre töltött grillszezon

      A grillezés évről évre egyre kevésbé nemzetidegen a borongós magyar lélektől. Talán ebben a sokat...

 
Babra, magyar!

Babra, magyar!

      Ha egyszer egy üzlet beindul… – szokták sóhajtozni, s Bud Spencernek – azaz Carlo Pedersolinak –...

 
A húsvéti kalács unokahúga: az igazi briós

A húsvéti kalács unokahúga: az igazi briós

      Ha eluntátok, hogy húsvétra kalácsot fonjatok, akkor süssetek brióst, amely nem teljesen úgy készül,...

 
Egy zsák újkrumplit cipel a tavasz

Egy zsák újkrumplit cipel a tavasz

        Konyhánkban évek óta a harmatos lelkű újburgonya meg az ujjaink közül csintalanul ki-kiugráló...

 
 

Német blogok