A répatorta elviselhetetlen könnyűsége

A répa olyan téli zöldség, amit egy tortányi időre könnyen gyümölccsé konvertálhatunk, hogy aztán valami barnásvörös, karamell-beütésű édességet kapjunk. Ráadásul elkerültük a répatorták leggyakrabban jelentkező negatívumát, miszerint súlyosak és tömények. Ez a répatorta olyannyira pehelysúlyú, hogy nehezéket kell tenni rá, nehogy elszálljon.
A könnyed gyönyör már-már elviselhetetlen.

Volt szerencsém többször is répatortákhoz, de azok jobbára szerencsétlenséggé fajultak a kóstolgatás során. Az egyetlen jó élményem a liechtensteini Vaduz aprócska cukrászdájához fűződik, ahol kékre ondolált hajú alpesi matrónák mellett ehettem olyan répatortát, amelynek gyönyörfaktora meghaladta a Matterhorn magasságát. Ezzel természetesen nem állítom azt, hogy a világon a vaduziak tudják a legjobb répatortát készíteni, mert ez vastagon gasztrosznobéria lenne, nem jártam végig a világ répatorta-lelőhelyeit, de az tény, hogy a liechtensteiniek az adóparadicsom mellett réptatorta-paradicsomot is képesek működtetni, márpedig ez elismerésre méltó dolog. Mindkettő, de az utóbbi különösen.

…a répa mennyiségét nem kell túldimenzionálni, mert a legtöbb réptatorta hetvenkedik a répa dús alkalmazásával, s ettől az eredmény sokszor nem desszertre, hanem egy édes vega köretre emlékeztet.

Azt a receptet természetesen nem sikerült megszerezni, de több mérsékelt sikerű próbálkozás után ráakadtam egy olyan variációra, amely kiáltó hasonlatosságot mutat a vaduzi emlékeimmel.

A tortatitok egyik nyitja, hogy a répa mennyiségét nem kell túldimenzionálni, mert a legtöbb réptatorta hetvenkedik a répa dús alkalmazásával, s ettől az eredmény sokszor nem desszertre, hanem egy édes vega köretre emlékeztet.
A másik nyit, hogy elhagytuk az ilyenkor sűrűn előírt barnacukrot vagy demerara cukrot. A szimpla kristálycukor nem olyan előkelő, viszont könnyebb lesz vele a tészta, meg a süti fogyasztása. A harmadik nyit az, hogy a répát a lehető legfinomabb reszelőn kell lereszelni, hogy szinte teljesen beleolvadjon a tésztába, magát ne mutassa, csupán az íze galopozzon a szánkban.
Az a bizonyos karamelles.

25 dkg liszt
2 teáskanál sütőpor
2 teáskanál fahéj
2,5 dl semleges ízű olaj (pl. napraforgómag-olaj)
25 kristálycukor
30 dkg finomra reszelt sárgarépa
3 tojás
csipetnyi só
porcukor meghinteni

 1. Kell nekünk egy kis téglalap alakú forma (az enyém  20×35 cm), meg egy 180 fokra előmelegített sütő. Nem vagyok az a kibélelős típus, mert többnyire nincs rá szükség, csak a sütőpapírgyártók sújkolnak mást, de most a forma aljára érdemes sütőpapírt tenni, mert az ilyen laposdad süteményeket így könnyebb kifordítani, ráadásul lassabban hűlnek ki, amellyel elekrülhető a szalonnásodás. A méretre vágott sütőpapírt néhűny vajpöttyel rögzítjük a forma aljához.

2. Az olajat, cukrot, tojásokat kézi mixerrel jól összekeverjük, majd hozzáadjuk az átszitált lisztet, sütőport, fahéjat, és megpöccintjük a sóval. Belekeverjük a tojásos mixtúrába, tökéletesen simára dolgozzuk. Utoljára keverjük bele a reszelt répát.

3. A formába töltjük, és kb. 50 percig sütjük. Tűpróba után tegyük sütemányrácsra 5-6 percig, majd óvatosan borítsuk ki belőle. Ha kihűlt, havazzuk be porcukorral. Mézes tea vagy caffé latte mellett olyan jó, hogy egy ideig elfelejtjük várni a nyarat.

By Marton Levente in Torták vagy amit akarunk on 2015. március 26. csütörtök