more »" />

 
 

Turbónosztalgia tubusban: a kolbászkrém-utánérzés

 

Siófokon történt, a kései, alighanem már a túlérett Kádár-korban – hogy a gasztronómiai jelzők talaján maradjunk –, nyáridőben. Langyos víz, NDK-turisták, turistaszalámi (ez nem NDK), félautomata matracok (fel kell őket fújni, de aztán nemsokára maguktól leeresztenek), lángossütők és Zimmer Frei táblák erdeje. Nincsenek gasztronómiai emlékeim, ami nagy szerencse, hiszen ismerve a mai kínálatot, elképzelhető az akkori. Táborban sose voltam a Balatonnál, a nyaralás házikoszttal telt, a lángos meg akkor is jó volt. Többnyire.
Egy, csak egy ételemlék fűződik a Balatonhoz, siófoki álom ez, gyakran kísért, és gyakran esek tőle kísértésbe.
Ez a tubusos kolbászkrém szelleme.
Szellem, amelyet kiengedtem a tubusból.
Akkoriban került a kolbászkrém a boltokba, és nagyon nyugatiasnak, olyan osztrákosnak tűnt, hogy a kolbász kenyérre kenhető, és nem is bélben, hanem pléhben van. A tubus színe hasonlított a tartalom színéhez, barátságosan vörösbarna volt, noha egyesek váltig állítják, hogy inkább barnásvörös. Tegyen igazságot, aki Salamon.

Kolbászkrém ma is kapható a boltokban, de megkóstolva nem jött elő a siófoki Balaton. A régi íz odaveszett, eltűnt az NDK-turistákkal együtt. 

A krém akkoriban valódi gyulai kolbászból készült, árára nem emlékszem, de azt mondtuk volna rá, hogy prémiumtermék, amennyiben akkoriban használtuk volna már ezt a kifejezést.
Pesti viccek terjengtek róla, hogy a barkácsoló egyszeri apukák miként cserélték össze a ragasztóra erősen hasonlító tubusokat, s mint került a deszkák közé kolbászkrém, illetve technokol a kenyérre… A kolbászkrém egyetlen hátránya az volt, hogy egy-egy nagyobb húscafattól időnként eltömődött a nyílása, aztán lehetett elővenni a kötőtűt, a zsákvarrótűt, s ha ezekkel sem értünk el eredményt, akkor fémvágó ollóval lenyírtuk a hátsó illesztést, így bányászva ki a kincset. Ha viszont valaki erőből próbálta megoldani, és vadul nyomta a tele tubust, akkor az előbb utóbb valóban engedett az erőszak előtt, és a krém már-már művészi mintákban spriccelte be a konyhát, vékonyabb vonalakkal, ha elől jött ki, és vastagabb vonalakban meg foltokban, ha hátul robbant elő.

Kolbászkrém ma is kapható a boltokban, de megkóstolva nem jött elő a siófoki Balaton. A régi íz odaveszett, eltűnt az NDK-turistákkal együtt.
Innen jött az ötlet, hogy akkor próbáljuk meg házilag! Ha az iparnak sikerült, talán mi sem vallunk kudarcot saját konyhánkban, ilyen házias ízek előállításával.
A kísérletet végrehajtottam, többszöri kipróbálás után a tesztalanyok az elvárhatónak megfelelően reagáltak. A kísérlet sikerült.
Itt vannak a jegyzetek:

15-20 dkg sertéslapocka
15 dkg gyulai kolbász (vagy bármilyen jó minőségű füstölt kolbász)
3 gerezd fokhagyma
1 evőkanál vaj
2 dl tejszín
1 kiskanál hússzaft-por (vagy sülthússzaft-kocka, vagy pörköltalap-kocka)
1 kiskanál pirosarany
kevés só, több bors

1. Egy lefedhető kis serpenyőben olvasszuk fel a vajat, és 2-3 perc alatt kissé pirítsuk meg rajta a felkockázott, megborsozott sertéslapockát. Sóból csak a vége felé, mert az adalékokban van elég só, túl ne lőjünk a célon.

2. A kolbászt bőrét húzzuk le – ez most akkor megnyúzás? –, és vastag karikákra szeletelve adjuk a húshoz.

3. Fél-egy deci vízben oldjuk fel a hússzaft-port (vagy a hasonló kockát), öntsük fel vele a húst, adjuk hozzá a pirosaranyat, a fokhagymát, aztán fedő alatt, lassú tűzön pároljuk omlósan puhára a húst, amelybe teljesen beleivódik a kolbász minden zamata, minden zsírja, minden fűszere, minden füstje.

4. Talán észrevették már, hogy igyekszem kerülni a műadalékokat a receptjeimben. Ezt így tartom helyesnek, ugyanakkor nem hiszem, hogy ördögtől való minden egyes élelmiszeripari termék. Néha igenis megkönnyítik a munkánkat, csak a rászokástól kell óvakodni, mert akkor eltávolodunk az igazi ízektől, és hamis világban bolyongunk majd, mint Alice, bár ez a hely nem egy csodaország, az biztos. Ezeket a kiegészítőket most mégis azért javaslom, mert ezek adják meg ennek a kolbászkrémnek azt az igazi nyolcvanas-évek érzést, egy kevés mű kell bele, és máris megvan a valódi nosztalgia.

5. A végén vegyük le az edényről a fedőt, és forraljuk el a levét, hogy csak egy kevés maradjon a serpenyőben. Aztán ez edény teljes tartalmát tegyük robotgépbe és pürésítsük 1-2 perc alatt. Félidőben adjuk hozzá a vajat, és keverjük tovább. Tegyük egy keverőtálva és hagyjuk kihűlni.

6. A hideg tejszínt verjük kemény habbá, felét határozottabb, utána a másik felét már óvatosabb mozdulatokkal keverjük a húskrémbe. Ha kell, sózzuk, borsozzuk. Néhány órán át hagyjuk összeérni a hűtőszekrényben, lefóliázva, aztán pirítóssal tálaljuk és meséljünk valamit a Balatonról. A kilencvenes évekbeli Balaton is megteszi, ha korábbi emlékeik nincsenek.

Amennyiben a recept alapján kereskedelmi mennyiségben kezdik el gyártani, akkor részesedést kérek.

 

No comments

Be the first one to leave a comment.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.


____________________________

 

június 2019
H K S C P S V
« szept    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930

 

Rémséf: Blumenthal otthon – meg az ötfűszeres kacsamell

Rémséf: Blumenthal otthon – meg az ötfűszeres kacsamell

      A csöndesen, de megátalkodottan excentrikus Blumenthalt nézni ugyan szeretjük, talán a főztjét is megkóstolnánk,...

 
A nagy guacamole-vita

A nagy guacamole-vita

      A guacamole az egyik legjobb nyári (meg téli, tavaszi, őszi) mártogatós, a jellegtelen avokádó lenyűgöző...

 
Portobello csodája

Portobello csodája

      Az ember gyanútlanul azt hihetné, hogy Portobello valami szívbemászó olasz kikötőváros, a Földközi-tenger...

 
A csőre töltött grillszezon

A csőre töltött grillszezon

      A grillezés évről évre egyre kevésbé nemzetidegen a borongós magyar lélektől. Talán ebben a sokat...

 
Babra, magyar!

Babra, magyar!

      Ha egyszer egy üzlet beindul… – szokták sóhajtozni, s Bud Spencernek – azaz Carlo Pedersolinak –...

 
A húsvéti kalács unokahúga: az igazi briós

A húsvéti kalács unokahúga: az igazi briós

      Ha eluntátok, hogy húsvétra kalácsot fonjatok, akkor süssetek brióst, amely nem teljesen úgy készül,...

 
Egy zsák újkrumplit cipel a tavasz

Egy zsák újkrumplit cipel a tavasz

        Konyhánkban évek óta a harmatos lelkű újburgonya meg az ujjaink közül csintalanul ki-kiugráló...

 
 

Német blogok