more »" />

 
 

Kéjleányzók spagettije: spaghetti alla puttanesca

 

Ez egy újabb keletű olasz tésztaétel, hiszen a buzgó katolikus Itáliában, közvetlenül a pápa vigyázó szemei előtt régebben aligha lehetett volna ilyen frivol nevet adni egy nagyon is ártatlan mártásnak: a puttana ugyanis a legősibb mesterséget űző, távolról sem megközelíthetetlen hölgyeket jelenti. Kurvás szósz tehát a puttanesca, már urambocsá, de hát tényleg ez a fordítása. Pedig olyan szépen dallamosan szól, mint egy zsoltár.

Az első írott említése 1961-ból származik, tehát valamikor az ötvenes években születhetett meg, amikor a háború után nagy ínség volt a hozzávalókból és nagy kínálat az örömlányokból. Ez az a kor, amikor Giulietta Masina felejthetetlen prostituált lett Fellini filmjében, s róla minden fenntartás nélkül el tudom képzelni, hogy ostobácska szerelmek és durva menetek után megfáradva esténként pasta alla puttanescát főz magának. Ez valahogy nagyon beleillene Cabiria éjszakáiba.

A puttanesca szószt ugyanis az egyszerűsége és a gyorsasága tette híressé, hiszen olyan könnyű, hogy még a főzőtudományukról kevéssé híres bérleányok is zökkenőmentesen el tudták készíteni, és talán a vendégek is maradtak még egy körre, ha belekóstoltak. A puttanesca nevéről legendák keringenek: állítólag a lányok két menet közben ütötték össze, állítólag a paradicsom, a kapribogyó, a szardella és a fekete olajbogyó egybeolvadó, férfiképzeletet megragadó erotikus illata után kapta nevét, de az bizonyos, hogy a mindig is erkölcstelen város hírében álló Nápolyban alkották meg akár kurvák, akár apácák, legyünk hálásak nekik.

A puttanesca nevéről legendák keringenek: állítólag a lányok két menet közben ütötték össze, s a paradicsom, a kapribogyó, a szardella meg a fekete olíva egybeolvadó, férfiképzeletet megragadó erotikus illata után kapta nevét…  

Ez a híres szósz tényleg roppant egyszerű, és olyan mediterrán illatot áraszt, mintha a nappali közepén kinőtt volna egy olajfa. Tesztelő vendégeim erotikusnak ugyan nem találták, de étvágygerjesztőnek annál inkább, ami azt jelenti, hogy az ötvenes évek óta sokat változhatott az a tényező, ami egy illatot erotikussá tesz. Vagy csak elterjedt a szappan.

1 vöröshagyma
1-2 gerezd fokhagyma
5-6 szardella
 1 csilipaprika
1 evőkanál kapribogyó
2-3 evőkanál fekete olíva 
1 konzervparadicsom 
olívaolaj, feketebors, pici só 

A munka egy vöröshagyma nagyon finomra aprításával kezdődik, amit két evőkanál extra szűz – micsoda ellentmondás a recept nevéhez képest – olívaolajon 5-6 perc alatt időnként megkeverve megdinsztelünk. Az idő leteltével adjunk hozzá 1-2 apróra vágott fokhagymagerezdet és 5-6 szintén felaprított szardellát. Ez apró üvegben vagy kicsiny konzervdobozban kapható, és a kibontásakor érezhető penetránsan sós halszagtól senki se tántorodjon vissza: az aprított szardella – vagy ajóka – teljesen beleolvad a szószba, és csak egy kis sós tengerízt hagy maga után. Egy percig pirítsunk együtt mindent, aztán jön a serpenyőbe egy kimagozott és felaprított csilipaprika – ha konzervet használunk, akkor annak bársonyosabb íze lesz, de az is csípni fog –, a sós lében eltett, leöblített kapribogyó, a kimagozott és felnegyedelt fekete olajbogyó, egy olaszparadicsom-konzerv. 10-15 percig főzzük a hozzávalókat közepes lángon, időnként alaposan megkeverve, hogy a szardella és a paradicsom sima mártássá álljon össze. Borsozzuk meg, de az ajóka miatt a sóval óvatosan bánjunk.

Amíg a szósz fő, elkészül a tészta is al dente fokozatra, használhatunk spagettit, de jól megteszi a penne rigate vagy a pappardelle is, azaz a tollhegytészta és a szélesmetélt. A törvényekkel könnyelmű viszonyban álló olaszok itt konokul szabálytisztelők: a szósz várhat a tésztára, de a tészta soha nem várhat a szószra.

Borítsuk ki az elkészült tésztát egy nagy edénybe, merjünk rá egy-két merőkanálnyi szószt, szórjuk meg frissen vágott petrezselyemmel, keverjük össze, aztán tálaláskor minden adag tészta tetejére merjünk még egy kanál puttanescát. Parmezán nem kell hozzá, hogy ne haványítsa el a kapribogyó savanykás ízét, amely szépen egybeolvad az édes paradicsommal és a kesernyés fekete olívával.

Ezzel kész is van az örömlány-pasta, s ami azt illeti, szeretném megtudni, hogy amennyiben papi személyek fogyasztják, utána meg kell-e gyónniuk?

 

No comments

Be the first one to leave a comment.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.


____________________________

 

január 2019
H K S C P S V
« szept    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031  

 

Rémséf: Blumenthal otthon – meg az ötfűszeres kacsamell

Rémséf: Blumenthal otthon – meg az ötfűszeres kacsamell

      A csöndesen, de megátalkodottan excentrikus Blumenthalt nézni ugyan szeretjük, talán a főztjét is megkóstolnánk,...

 
A nagy guacamole-vita

A nagy guacamole-vita

      A guacamole az egyik legjobb nyári (meg téli, tavaszi, őszi) mártogatós, a jellegtelen avokádó lenyűgöző...

 
Portobello csodája

Portobello csodája

      Az ember gyanútlanul azt hihetné, hogy Portobello valami szívbemászó olasz kikötőváros, a Földközi-tenger...

 
A csőre töltött grillszezon

A csőre töltött grillszezon

      A grillezés évről évre egyre kevésbé nemzetidegen a borongós magyar lélektől. Talán ebben a sokat...

 
Babra, magyar!

Babra, magyar!

      Ha egyszer egy üzlet beindul… – szokták sóhajtozni, s Bud Spencernek – azaz Carlo Pedersolinak –...

 
A húsvéti kalács unokahúga: az igazi briós

A húsvéti kalács unokahúga: az igazi briós

      Ha eluntátok, hogy húsvétra kalácsot fonjatok, akkor süssetek brióst, amely nem teljesen úgy készül,...

 
Egy zsák újkrumplit cipel a tavasz

Egy zsák újkrumplit cipel a tavasz

        Konyhánkban évek óta a harmatos lelkű újburgonya meg az ujjaink közül csintalanul ki-kiugráló...

 
 

Német blogok