more »" />

 
 

A sonkaszárítás véletlenszerűsége

 

Először arra gondoltam, hogy rezzenéstelen arccal mesélem majd mindenkinek milyen vérprofi módon szárítok sonkát, de aztán valami angyali sugallatra az őszinteség mellett döntöttem, elvégre eddig is jól bevált. Mert az az igazság, hogy a véletlen szülte ezt a remek szárított sonkát, sőt, ennek kapcsán nem csupán a véletlenszerűségről, hanem a jó sonkák elpusztíthatatlanságáról is lehetne írni, leszámítva a végpontot, az asztalt, amelyet még ők sem képesek túlélni, de hát minek is.
Sonkát én mindig úgy vásárolok, hogy nem várom ki a húsvétot megelőző időszakot, amikor az árak oly szép emelkedésbe kezdenek, mint a libamájaké karácsony előtt, hanem januártájt besétálok valami olyan helyre, ahol gyanún felül igazi, lassan pácolt-érlelt sonkát árusítanak, veszek egy laza 10 kilós dögöt, hátamon hazacipelem, és felakasztom valami jó szellőzésű helyre. Ekkor vagyok benne biztos, hogy a sonka mindenképpen finom lesz, s nem olyat veszek, amely egy héttel korábban még sétált a sárban, mert ha igen is, akkor is van idő arra, hogy érjen.

Tavaly azonban kaptam még egy sonkát ajándékba, s mivel húsvétra egyik is elég volt – még a fele is! –, a másikról egyszerűen és eléggé el nem ítélhető módon megfeledkeztünk. Ott lógott egymagában egy pincében, jól elszórakoztatta magát, nagyon szem előtt sem volt, nem háborgatott minket, mint ahogyan mi sem őt, mígnem egy augusztusi napon eszünkbe jutott. Pármai sonka után néztem épp vágyakozva, amikor bevillant, hogy van egy sonka száradóban. Nem pármai ugyan, ráadásul füstölt, nem sós tengeri szellő szárította és nem szívta magába a toszkán dombok téli szénaillatát, mégis sonka. És száradt rendesen, tehát szárított is.

Szárított sonkát a fagyasztóba? A toszkán üknagyapák fordultak egyet a sírjukban. 

Felhoztuk a napvilágra, szemügyre vettük, és megállapítottuk, hogy szépen ép, és romlásnak a magyar ipar teljesítményével szemben itt nincs nyoma. Kicsit összeaszott, de az jó. Megkóstoltuk, az is jó.
Professzionális sonkaszeletelő gép helyett – ó, jaj – egy régi kenyérszeletelővel kanyarítottunk belőle szeleteket, nem épp áttetszőket, de még vékonyakat, és döbbenten néztünk egymásra.
A sonka remek volt.

Aztán legott megint gondba estünk, ami felületes szemlélőnek azt mutatja, hogy a kelleténél egyel több sonka feledékenységet és állandó gondot okoz, de mélyebben szemlélve tudjuk, öröm az ilyen gond. Ez az örömgond pediglen az volt, hogy mit csináljunk most itt legalább 8 kilónyi kiváló szárított sonkával. Ennyi sonkát gyors ütemben senki sem akart felfalni, ráadásul ehhez töméntelen mennyiségű olajbogyó, sajt, meg mindenféle más accesoire járt volna, ezért különösebb gondolkodás nélkül a sonkát feldaraboltuk, alufóliába csomagultuk a darabokat, és besüllyesztettük a fagyasztóba.

Tettünk hozzá remekbeszabott házi kolbászt, meg némi nem házi sajtot is

Csak utólag tudatosult bennünk, mit is tettünk. Szárított sonkát a fagyasztóba? A toszkán üknagyapák fordultak egyet a sírjukban.
Szerencsére ez nem tett ránk különösebb hatást, mert a baráti körben senkinek nincs toszkán ükapja, amúgy meg a jó öregek nem is ismernék a fagyasztót, maradjanak hát nyugton a koporsóban, még teljesen belecsavarodnak a szemfedélbe, és feltámadáskor nem tudnak majd előkeveredni.

Nemrég elővettem egy lefagyasztott szárított sonkát, szép lassan hagytam felengedni, felszeleteltem, megkóstoltam, és mondtam, hogy ez jó. Még a fagyasztás sem ártott neki, sőt, mintha picit puhább lett volna, alighanem a száraz rostokat kissé roncsoló jégkristályoktól, amelyek a fagyás során keletkeztek. Amikor meg vízzé váltak, szomjasan itta fel őket a száraz sonka, és újra tökéletes produkciót nyújtott vacsoraidőben.

Hozzávalók:

1 nagy parasztsonka
1 szellős pince vagy padlás
6-8 hónapnyi türelem (vagy sima feledékenység)
alufólia
kenyérszeletelőgép
1 mélyhűtő

A technológia leírásra került feljebb.

Így kezdődött…

 

No comments

Be the first one to leave a comment.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.


____________________________

 

június 2019
H K S C P S V
« szept    
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930

 

Rémséf: Blumenthal otthon – meg az ötfűszeres kacsamell

Rémséf: Blumenthal otthon – meg az ötfűszeres kacsamell

      A csöndesen, de megátalkodottan excentrikus Blumenthalt nézni ugyan szeretjük, talán a főztjét is megkóstolnánk,...

 
A nagy guacamole-vita

A nagy guacamole-vita

      A guacamole az egyik legjobb nyári (meg téli, tavaszi, őszi) mártogatós, a jellegtelen avokádó lenyűgöző...

 
Portobello csodája

Portobello csodája

      Az ember gyanútlanul azt hihetné, hogy Portobello valami szívbemászó olasz kikötőváros, a Földközi-tenger...

 
A csőre töltött grillszezon

A csőre töltött grillszezon

      A grillezés évről évre egyre kevésbé nemzetidegen a borongós magyar lélektől. Talán ebben a sokat...

 
Babra, magyar!

Babra, magyar!

      Ha egyszer egy üzlet beindul… – szokták sóhajtozni, s Bud Spencernek – azaz Carlo Pedersolinak –...

 
A húsvéti kalács unokahúga: az igazi briós

A húsvéti kalács unokahúga: az igazi briós

      Ha eluntátok, hogy húsvétra kalácsot fonjatok, akkor süssetek brióst, amely nem teljesen úgy készül,...

 
Egy zsák újkrumplit cipel a tavasz

Egy zsák újkrumplit cipel a tavasz

        Konyhánkban évek óta a harmatos lelkű újburgonya meg az ujjaink közül csintalanul ki-kiugráló...

 
 

Német blogok