more »" />

 
 

Munkát, kenyeret, lektort!

 

 

A lektor ma drága kincs. Bár fene tudja, mennyire is drága, mert a jelek szerint senki sem fizet érte, így az értéke is homályos.
A hiánya viszont kristálytisztán látszik.
Azon már füstölögtem néhányszor, hogy mennyire közröhej, amikor középfokú nyelvvizsgával, vagy a főzés teljes ismeretlenségével áll neki valaki gasztronómiai műsorokat fordítani… Persze, az ilyenek nagy valószínűséggel magyarul sem tudnák elmondani, mi is történik a konyhában.

Így születnek aztán a rémes tévedések, amikor óvva intik a háziasszonyt, nehogy 410 fokosnál forróbb sütőbe tegye az ételt, s tudjuk, hogy banális, mégis újra meg újra elkövetik a hibát, és nem konvertálják az amerikai–ausztrál Fahrenheit-fokot európai Celsiusra. (Így ment le pl. az egyik teljes Anna Olson-sorozat). Arról nem is beszélve, amikor a narrátor vöröshagymát mond, miközben látjuk, hogy lilahagymát szeletelnek (ugye a red onion szó szerint vöröshagymát jelent, mégis lilahagyma, ahogy a sárgadinnye is green melon, de magyarul nem ismerünk zölddinyét, s a vegetable oil sem zöldségolaj, hanem növényi olaj…) Múltkor a “levelestésztáról” kaptunk előadást, a szakács pedig profin elkészítette az omlós tésztát – egy kezdő cukrász teljes lelki meghasonlásához vezet ez, aki nem tudja, hogy a józan eszének, a szemének vagy a fülének higgyen-e?!

Mondják, a fordító nem is látja a filmet, csak a szöveget. Ez biztos így van. Bár kétlem, hogy az eredeti szövegben ne szerepelne helyesen az adott szó, ismerve a szóban forgó műsorok profizmusát. És ismerve a magyar fordítok profizmusát, őket gyanúsítom – tisztelet a kivételnek. Kevés kivétel van, elmúltak azok az idők, amikor még azt mondta a kritika, hogy ha visszafordítanák angolra a Micimackó Karinthy-féle magyarítását, még maga Milne is meglepődne milyen zseniálisat írt… A kevés kivétel egyike talán Tóth Tamás Boldizsár, a Harry Potter-világegyetem remekbeszabott magyar dimenziójának megteremtője.

Robert Merle olyan, mint a szex, akkor is jó, ha éppen rosszabb.

A romlás sajnos a gasztronómián túl is megvan (pedig épp a gasztronómiai szövegek nem túl nehezek…). Újabban ismét nagyon sokat olvasok (korábban egy ideig “csak” sokat…), a könyv kiszakít a kavargó infókáoszból, hiszen az internet, lássuk be, csodás mivolta ellenére is tökéletes időcsapda: folyton ráklikkelünk valamire, aztán csak azt vesszük észre, hogy órák teltek el teljesen lényegtelen információk olvasásával. A könyv egy lassú és nyugodt vonalat ad, végigvezet egy történeten, és szinte felüdülés, hogy nem szakítják meg reklámok, hogy csendes, megnyugtató és képzeletfelkeltő. Így esett, hogy megint felbosszantottam magam, mivel kézbe vettem az évekkel ezelőtt már olvasott Merle-féle regényfolyamot, a Francia históriát. Tucatnyi kötet, két felvonásban; az első hat sikere után Merle 90 éves kora körül megírta a másik hatot is. Az most nem is érdekes, hogy a második felvonáson látszott a sietség, mintha az író versenyt futna a halállal, amit megnyert ugyan, de az első kötetek szelleme itt kicsorbult, hiszen regényes történelem lett belőle igazi történelmi regény helyett, XIII. Lajos kimosdatása, ám mit számít ez, Merle olyan mint a szex, akkor is jó, ha éppen rosszabb. A bosszankodás oka, hogy a nagyszerű Görög Lívia csodás fordítása után Merle-gyalázás történt, sírrablás, hiszen a fordító annyit sem fáradt, hogy megnézze az első köteteket, és egyeztesse a neveket. A Siorac családi birtok neve eredetileg Pudvás Tölgy volt, amely hangzásában is ódon, a XVI. század sejlik fel benne.
S mi lett ebből az új fordító keze alatt? Korhadt Tölgyfa.
Ezen lemérhető, mi az eredmény, amikor kiszikkad a zsenialitás. Vagy a szorgalom.


Mostani bosszankodásom alapja pedig egy lektűr, nincs vele semmi baj a maga helyén, aki ilyet olvas, ne várjon sokat, nem is vártam. Csak egy mondat verte ki a biztosítékot, s ehhez kapcsolódik az a polémia, ami mostanság folyik elitéknél: a remek költő – és nem mellesleg kiváló fordító – Nádasdy Ádám is azt képviseli, hogy a nagy klasszikusokat 20-30-50 évenként újra kellene fordítani, hiszen sokat változik közben a nyelv.
Feltenném a kérdést: az eredeti nyelv nem változott közben? Mert ezen logika alapján az eredeti műveket akkor újra kellene írni a nyelvfrissítés jegyében. Shakespeare-update, de ráférne ez Vörösmartyra is, hiszen ki a bánat beszél úgy manapság, mint ahogy ő verselt?! Lassan József Attilát is szoftverfrissíteni kellene, elvégre az ő költeményei fölött is eljárt már vagy 80 év.
Hogy lesznek akkor szállóigék? Országomat egy lóért? Európai uniós tagállamomat egy benzintakarékos autóért?

Na de végül is, a könyvben utalás volt Raymond Chandler, a XX. század egyik legjobb krimiírójának egyik legjobb könyvére, amely mára klasszikus lett.
Azt hittem.
Itt a mondat, föntebb látható is: A Nagy alvást olvasta Raymond Chandlertől.
Nagy alvás. Milyen szépen cseng, mi?
Chandler 1939-ben The Big Sleep néven írta meg Philip Marlow detektívfiguráját halhatatlanná (?) tevő könyvét.
Híres ez magyarul is.
Az a címe, hogy HOSSZÚ ÁLOM.

 

 

 

2 Comments

  1. béres dávid szerint:

    A minap végeztem Frederick Forsyth Kobra című regényével, ami egy kicsit ráépül a kítűnő író korábbi regényére a Bosszúállóra. Mégis az újabb könyv fordítója Megtorlóként magyarítja az egyik főszereplő feddő nevét, aki a korábbi könyvben még Bosszúálló volt (ráadásul a könyvnek a címe is ez volt…). Érthetetlen és egyben bosszantó ez a figyelmetlenség :)
    de legalább a könyv jó volt

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.


____________________________

 

január 2019
H K S C P S V
« szept    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031  

 

Rémséf: Blumenthal otthon – meg az ötfűszeres kacsamell

Rémséf: Blumenthal otthon – meg az ötfűszeres kacsamell

      A csöndesen, de megátalkodottan excentrikus Blumenthalt nézni ugyan szeretjük, talán a főztjét is megkóstolnánk,...

 
A nagy guacamole-vita

A nagy guacamole-vita

      A guacamole az egyik legjobb nyári (meg téli, tavaszi, őszi) mártogatós, a jellegtelen avokádó lenyűgöző...

 
Portobello csodája

Portobello csodája

      Az ember gyanútlanul azt hihetné, hogy Portobello valami szívbemászó olasz kikötőváros, a Földközi-tenger...

 
A csőre töltött grillszezon

A csőre töltött grillszezon

      A grillezés évről évre egyre kevésbé nemzetidegen a borongós magyar lélektől. Talán ebben a sokat...

 
Babra, magyar!

Babra, magyar!

      Ha egyszer egy üzlet beindul… – szokták sóhajtozni, s Bud Spencernek – azaz Carlo Pedersolinak –...

 
A húsvéti kalács unokahúga: az igazi briós

A húsvéti kalács unokahúga: az igazi briós

      Ha eluntátok, hogy húsvétra kalácsot fonjatok, akkor süssetek brióst, amely nem teljesen úgy készül,...

 
Egy zsák újkrumplit cipel a tavasz

Egy zsák újkrumplit cipel a tavasz

        Konyhánkban évek óta a harmatos lelkű újburgonya meg az ujjaink közül csintalanul ki-kiugráló...

 
 

Német blogok