Könnyű, téli gyökérkrémleves

Kerül az ember néha olyan hangulatba, hogy gyökérleves kell neki. Ilyenkor nem érdemes ellenállni, az ötletet elhessegetni, ilyenkor gyökérlevest kell főzni. Ez télidőben különösen helyénvaló foglalkozás, főleg, ha van otthon gyökér. Ha nincs, akkor az baj, mert le kell menni érte, és télen erre az embernek akkor sincs kedve, ha amúgy nagyon égető a gyökérlevesszükséglete.

De gyökérzöldségek szerencsére a legmagányosabb, többnyire csak sörtárolásra használt hűtőszekrényekben is szoktak kallódni, legalábbis jóval nagyobb valószínűséggel fordulnak elő, mint például egy doboz beluga kaviár. Az meg szinte elképzelhetetlen, hogy a beluga kaviár egy üveg Pol Roger champagne társaságában árválkodjon a hűtőben, ezért nem is írok pezsgős kaviárkrémlevesről, hanem inkább  gyökérkrémlevesről. Az előállítása egyszerű, annak ellenére, hogy egyre jobban utálom, ha egy ételnek az a fő erénye, hogy egyszerű és gyors. Sokszor ugyanis más erénye nincs is.
Ennek azonban van, ha ki tetszenek próbálni, meglátják.
Kell hozzá répa, retek, mogyoró.

Nem, az egy másik recept.

Gyökérzöldségek szerencsére a legmagányosabb, többnyire csak sörtárolásra használt hűtőszekrényekben is szoktak kallódni, legalábbis jóval nagyobb valószínűséggel fordulnak elő, mint például egy doboz beluga kaviár.

Ehhez répa, petrezselyemgyökér, kevés friss/szárított petrezselyem, hagyma, fokhagyma, karalábé és zellergumó kell. Mindez megtisztítva kell, és kockákra, hasábokra, tetraéder alakúra vágva, tetszés, türelem és művészi hajlam szerint. Én kuktában főztem meg, mert időnként szeretem használni, annak dacára, hogy a gasztrolfil típusok általában rosszat mondanak róla. Volt otthon egy jobb minőségű, bió tyúkhúsleveskockám, azt is beledobtam. Őrölt fehérbors, pár szem feketebors, egy kiskanál Maggi Würze folyékony ételízesítő (a legrégibb recept alapján, 100 éve gyártott cucc, talán ebben még van valami valódi is, annak idején még nem volt olyan fejlett a vegyipar) és só is került bele.

A kukta lezáródásától számítva 18 percig főztem, aztán a tűzhelyen – kerámialapos tűzhelyem van – hagytam kihűlni. A zöldség tökéletesen megfőtt, de nem főtt szét, nem kell bedőlni minden rémhírnek, ami a kuktákról terjeng. Ha idejében abbahagyjuk a főzést, a kuktában sem lesz paszta a hozzávalókból, viszont a nyomás szépen belepréseli az ízeket a zöldségekbe vagy a húsokba. Szétfőzni valamit pedig hagyományos edényben is lehet, igaz, több idő kell hozzá.

A végén a zöldségek felét szűrőkanállal kivettem és félretettem – a hagyma
a fazékban maradt –, a leveshez öntöttem egy kis doboz 12%-os tejfölt, botmixerrel alaposan krémesítettem, átöltöztem, mert kissé túl kiemeltem
a mixert, de a leves már készen is volt. A kivett zöldségek visszakerültek, újraforrósítottam, tálaltam.

Alkotóelemek pontos listája itt:

2-3 petrezselyemgyökér
4-6 sárgarépa
1 kis zellergumó
1 fél karalábé (vagy egy kisebb egész, ez ervényes a fenti zellerre is)
1 megtisztított vöröshagyma
1 bió tyúkhúsleveskocka vagy -zselé vagy -por
1 evőkanál Maggi Würze
só, szemes feketebors, őrölt fehérbors
kevés friss/vagy szárított petrezselyem (nekem véletlenül volt friss)
1 botmixer

A botmixert nem muszáj megenni.

By Marton Levente in Levesek on 2012. február 27. hétfő