more »" />

 
 

München és a bajor karácsonyok

 

Németországban adnak a karácsonyra. Adnak a külsőségekre és a bennsőségességre egyaránt, december elején karácsonyba öltözik az ország, de nem talmi díszbe, nem bevásárlóközpont-hangulatú olcsó karácsonyba, nem kopott műanyaggömbökbe, hanem ánizsillatú, mézeskalácsos-diós, szegfűszegmintás igazi karácsonyba. Ez érthető is, elvégre van benne gyakorlatuk, hiszen német földről ered a karácsonyi fenyődíszités hagyománya – O, Tannenbaum…ugye? – és német földön született meg a mézeskalács is. A híres Lebkuchen állítólag Nürnberg szülötte, noha egyes feljegyzések szerint Pfefferkuchen név alatt 1296-ban a Duna menti – de ugyancsak bajor – Ulm városában látta meg a napvilágot. A világhírnév felé vezető útra azonban Nürnbergből lépett, s ma már a karácsony éppoly elképzelhetetlen mézeskalács nélkül, mint fenyőfa és a Stille Nacht dallama nélkül.

München a legszebb csúnya város, ahol valaha is jártam: az ötvenes évek hamarjában felhúzott fantáziamentes épületei tisztán és karban tartva sorakoznak a belváros világháborús pusztítást túlélt palotái és templomai mellett, hihetetlen módon bár, de tökéletes összhangot alkotva. Vagy csak a város tisztes jómódban élő polgáraiból áradó nyugalom és harmónia sugárzik át az utcákra is? Akárhogy is van, a karácsonyi München pazar látványt nyújt és megéri az utazást, különös tekintettel arra, hogy nincs is túl messze: aki már unja – az egyébként megunhatatlan – bécsi karácsonyt, az ne is térjen le az autópályáról, hanem Budapesttől mindenféle határ nélkül vezessen egyenesen a bajor fővárosba, nem lesz több ez bő öt óránál. Repülővel pedig alig 55 perc az út, ráadásul München belvárosában 3 csillagos, otthonos szállodában 80-90 euróért már lehet szobát kapni, a recepció mellett éjjel-nappal párolgó forralt bor pedig ingyenes…


München fest úgy, mintha meséből lépett volna ki, bár nincs olyan gonosz boszorka, akinek valaha is lett volna annyi mézeskalácsa, amennyit itt egyetlen standon láthatunk

A Budapesthez képest feleakkora Münchenben legalább 4-5 említésre méltó karácsonyi vásár van. Legszebb természetesen a főtérre vezető bevásárlóutcában, a Kaufingerstrasseban, illetve magán a Marienplatzon található Christkindlmarkt, Japánt idéző zsúfoltságával, de hamisítatlan európai légkörrel, rénszarvasok híján almával telt szánját maga húzó Mikulással. A tömeg dacára senki sem tolong, senki sem lök fel senkit, a gyerekek boldogan harapnak bele a Mikulástól kapott almába, mindenki békésen sétálgat, kezében forralt boros – Glühwein, itt úgy hívják – bögrével. A Christkindlmarkt mindent kínál, mi karácsonnyal kapcsolatos, talán csak a grincset nem, de vannak itt kézi készítésű fenyődíszek, ünnepi hímzéssel ellátott bőrnadrágok, s a szép fapavilonok fölé pedig egy hatalmas karácsonyfa tornyosul.

A Városháza tornyában időnként megszólal a harangjáték, s az éttermek olyan zsúfoltak, mintha a mostanában folyamatosan emlegetett pénzügyi-gazdasági világválság csak mese lenne. Holott inkább München fest úgy, mintha meséből lépett volna ki, bár nincs olyan gonosz boszorka, akinek valaha is lett volna annyi mézeskalácsa, amennyit itt egyetlen standon láthatunk. De aki kevésbé édesre éhezik, az választhat a különböző kolbászok között – a türingiai nagyon finom! –, vagy beülhet egy vendéglőbe hagyományos bajor fehérkolbászt enni hagyományos módra: a forró vízben feltálalt kolbászokat ki kell forgatni a bőrükből és édes mustárral meg pereccel kell elfogyasztani. Ha pedig tartamasabbat akarunk, akkor beülhetünk a Városháza pincéjébe, a Ratskellerbe, vagy mellette a Haxnhausba, ahol a hatalmas kirakatban kihívóan forognak a grillezett csülkök. Aki ez utóbbi látványnak ellenáll, az nem mindennapi akaraterőről tesz tanúbizonyságot…

Ami a többi vásárt illeti, rögtön a Marienplatz szomszédságában egy kis téren csak betlehemeket lehet kapni: a kizárólag kézzel faragott kisebb és egészen nagy műalkotások megvásárlásuk után generációról generációra öröklődnek a német családokban. Aki viszont nem kíván kész kompozíciókat venni, az vehet üres betlehemet, és maga döntheti el, hogy milyen Máriát, Józsefet, kisdedet vagy háromkirályokat vásárol hozzá.

A középkort idéző karácsonyi vásáron régi ruhákba bujt leányzók és legények szolgálják ki a vevőket, és forrón ajánlom megkóstolásra a hely különlegességét: forralt bor ugyan ez is, de régies, fura csőrrel ellátott kerámiakupába töltök, a csőr pedig arra szolgál, hogy egy kockacukrot helyezzenek rá, leöntség fukarság nélkül rummal, majd meggyújtsák. Flambírozott forralt bor ez tehát, s mivel a szesz megül a tetején, az első kortyok igencsak megrendítőek, de ha leittuk a rumot – vagy hagytuk leégni –, akkor utána már a jólismert forralt bor simogatásával találkozunk.

Ha valaki a szokott karácsonyi csecsebecséken túlmenően is meg kívánja lepni magát vagy szeretteit, akkor a Christkindlmarkt melletti sétálóutcákban gátlás nélkül kiélheti vásárlási szenvedélyét a megszámlálhatlan boltban, ahol a nagy egyenmárkák mellett kisebb, exkluzív boltocskák is megtalálhatók. A müncheni luxusbevásárlás gócpontja a régi kereskedőháznak álcázott előkelő Oberpollinger, de aki itt költ el egy kisebb vagyont, annak illik a pár perc sétára lévő híres szállodában, a Königshofban szállnia meg…

Mint már mondtam, a Budapesthez képest feleakkora Münchennek Budapesthez képest kétszer akkora repülőtere van, ami az egyik legszebb Közép-Európában. Egységes épület ugyanis, nem toldozott-foltozott terminálokból áll, hatalmas várócsarnoka pedig ugyanakkora külső fedett csarnokban folytatódik – fehér és átlátszó sávokból álló teteje szép időben a kék-fehér bajor nemzeti színeket mintázza –, s ebben a hatalmas fedett udvarban is van karácsonyi vásár, mintegy üdvözölve és búcsúztatva az érkezőket és a távozókat. Főleg a távozókat, hiszen nehéz itt hagyni azt a mesevásárt, noha tudjuk, hogy jövőre újra életre kel…

 

 

3 Comments

  1. hopehelyke szerint:

    és még mindig kellemes a hópelyhekben gyönörködni.(amennyiben nem csillagok) kár, hogy errefelé még ilyen hó sincs…

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.


____________________________

 

február 2019
H K S C P S V
« szept    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728  

 

Rémséf: Blumenthal otthon – meg az ötfűszeres kacsamell

Rémséf: Blumenthal otthon – meg az ötfűszeres kacsamell

      A csöndesen, de megátalkodottan excentrikus Blumenthalt nézni ugyan szeretjük, talán a főztjét is megkóstolnánk,...

 
A nagy guacamole-vita

A nagy guacamole-vita

      A guacamole az egyik legjobb nyári (meg téli, tavaszi, őszi) mártogatós, a jellegtelen avokádó lenyűgöző...

 
Portobello csodája

Portobello csodája

      Az ember gyanútlanul azt hihetné, hogy Portobello valami szívbemászó olasz kikötőváros, a Földközi-tenger...

 
A csőre töltött grillszezon

A csőre töltött grillszezon

      A grillezés évről évre egyre kevésbé nemzetidegen a borongós magyar lélektől. Talán ebben a sokat...

 
Babra, magyar!

Babra, magyar!

      Ha egyszer egy üzlet beindul… – szokták sóhajtozni, s Bud Spencernek – azaz Carlo Pedersolinak –...

 
A húsvéti kalács unokahúga: az igazi briós

A húsvéti kalács unokahúga: az igazi briós

      Ha eluntátok, hogy húsvétra kalácsot fonjatok, akkor süssetek brióst, amely nem teljesen úgy készül,...

 
Egy zsák újkrumplit cipel a tavasz

Egy zsák újkrumplit cipel a tavasz

        Konyhánkban évek óta a harmatos lelkű újburgonya meg az ujjaink közül csintalanul ki-kiugráló...

 
 

Német blogok