more »" />

 
 

Rémségek kicsiny terme

 

Nemrég elkezdődött első gasztronómia-történeti szemináriumom a Zsigmond Király Főiskolán, s bár még az út első lépéseinél tartunk, úgy tűnik nekem, hogy a hallgatók élvezik, mely következtetésre abból jutottam, hogy elfelejtettek szólni: már rég kellett volna szünetet tartanunk. Ez a legnagyobb elismerés, többet ér egy díjnál, hiszen a szünet mindenekfeletti fontosságú. Persze, gonosz és előre megfontolt módon el is tereltem a figyelmet, mert miközben érdekes témák sokasága került elő, aktív és jó humorral megáldott hallgatói közbeszólásokkal, dialógusokkal, elővettem egy diszkrét csomagban lapuló dél-francia süteményt. A Bordeaux városának ikonsüteményévé előlépett canelé speciális formában sült egyfajta sodó, valódi vaníliával és rummal ízesítve, valódi rummal természetesen, no aroma.

Nem, ez nem csigából van. Ez canelé bordelaise!

A legérdekesebb rész az volt, amikor a számukra rémes kulináris tapasztalatról beszéltünk, illetve arról, hogy mi lenne az, amit semmiképp se kóstolnának meg. Nos, a csiga végzett az első helyen, ami szép teljesítmény szegény puhatestű részéről, egy futópályán ilyen dicsőség egészen biztosan nem várna rá, hacsak nem egy legyengyült lajhárral versenyezne. A kis teremben, azon a békés péntek estén, már sötétedés után, nevetgélős-borzongós hangulatot alakított ki a csiga, mint az asztal fő rémsége.

A magam részéről nem vagyok különösen csigapárti, ehhez valószínűleg valahol a Szajna partján kellett volna születnem, de francia gének híján is hajlandó vagyok megenni, különösebb sápítozás nélkül. Brüsszelben ismerkedtem meg a csigával, a Grand Place pompás házai között, s ilyen díszletek mellett az ember hajlamos feltételezni, hogy az előadás se lesz kutya. Nem is volt az, nevezetesen mert csiga volt, de a lényeg, hogy a csalódás elmaradt. Ha képesek vagyunk legyőzni generációs beidegződéseket, amelyek a csigát határozottan kirekesztik a fehér asztal bűvköréből, akkor lehet élvezni. Nem csak francia különcségről van itten szó, kérem, ez tud tényleg finom lenni.
Free your mind!
Szabad ésszel minden könnyebb.

A kis teremben, azon a békés péntek estén, már sötétedés után, nevetgélős-borzongós hangulatot alakított ki a csiga, mint az asztal fő rémsége.

Legutóbbi könyvemben, a Konyhanyelvben egy kis fejezetet szenteltem a csigás kalandnak, majd egyszer felteszem ide a blogra is, de addig is legközelebb mesélek egy sort arról, miért emelkedett kultikus szintre a csiga Franciaországban, és nálunk miért nem? Merthogy – noha kevesen tudják – európai csigahatalom vagyunk, mi exportáljuk a legtöbb csigát, és persze hová máshová, mint Franciaországba.

Az emberevő, gyilkos csiga a legfinomabb, ki hinné...

 

 

No comments

Be the first one to leave a comment.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.


____________________________

 

február 2019
H K S C P S V
« szept    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728  

 

Rémséf: Blumenthal otthon – meg az ötfűszeres kacsamell

Rémséf: Blumenthal otthon – meg az ötfűszeres kacsamell

      A csöndesen, de megátalkodottan excentrikus Blumenthalt nézni ugyan szeretjük, talán a főztjét is megkóstolnánk,...

 
A nagy guacamole-vita

A nagy guacamole-vita

      A guacamole az egyik legjobb nyári (meg téli, tavaszi, őszi) mártogatós, a jellegtelen avokádó lenyűgöző...

 
Portobello csodája

Portobello csodája

      Az ember gyanútlanul azt hihetné, hogy Portobello valami szívbemászó olasz kikötőváros, a Földközi-tenger...

 
A csőre töltött grillszezon

A csőre töltött grillszezon

      A grillezés évről évre egyre kevésbé nemzetidegen a borongós magyar lélektől. Talán ebben a sokat...

 
Babra, magyar!

Babra, magyar!

      Ha egyszer egy üzlet beindul… – szokták sóhajtozni, s Bud Spencernek – azaz Carlo Pedersolinak –...

 
A húsvéti kalács unokahúga: az igazi briós

A húsvéti kalács unokahúga: az igazi briós

      Ha eluntátok, hogy húsvétra kalácsot fonjatok, akkor süssetek brióst, amely nem teljesen úgy készül,...

 
Egy zsák újkrumplit cipel a tavasz

Egy zsák újkrumplit cipel a tavasz

        Konyhánkban évek óta a harmatos lelkű újburgonya meg az ujjaink közül csintalanul ki-kiugráló...

 
 

Német blogok