more »" />

 
 

Egy illúzió vége

 

Valahányszor sikerül megkóstolni valami régen vágyott fogást, mindig
kétféle a beteljesülés: vagy elégedetten hátradőlve nyugtázzuk, hogy megfelelt várakozásainknak, megérte bíbelődni vele, illetve kifizetni a tetemes összeget érte, avagy elönt a csalódás, s mérgesen mormogjuk, hogy nahát, soha többé.
Az utóbbi történt nemrég a palacsintatésztában kirántott bodzavirággal: hiába szép látvány a kicsiny, aranyra sült tésztarögöcskékben rejlő illatos virág, elegánsan ívelő zöld szárral, tény, hogy íze nincs sok. Persze, ez függ a bodzavirágtól is, vannak illatosabb, s ezzel talán összefüggésben ízesebb egyedek, meg vannak kellemesen íznélküliek, ahol kizárólag a palacsintatésztát élvezhetjük, érdemes tehát jó palacsintatésztát keverni.
Ízfokozóként hintsük meg porcukorral meg fahéjjal, de a palacsintatészta ebben az esetben a bodzavirág mindennemű közreműködése nélkül is finom lesz.

Az sem kizárt, hogy túlzott várakozással fordultunk az ártatlan bodzavirágok felé: a rengeteg aromától eltompult ínyünknek néha kevés már a termeszetes, enyhébb íz.
Tálaláskor azonban nagyon szépek, én néhány rózsát tettem melléjük, így csábítóbb lett az illat.

10-15 bodzavirágernyő
20 dkg rétesliszt
2 tojás
1,5 dl tej
0,5 dl szódavíz
1 csapott evőkanál porcukor
1 evőkanál olaj
csipet só és fahéj
olaj a sütéshez

1. A szódavíz kivetelével az összes palacsintakelléket összekeverjük, mégpedig alaposan, hagyjuk állni 10 percet, majd beleöntsük a szódavizet, 1-2 percig pihentetjük.

2. Belemártjuk a bodzavirágernyőket – ha túl sűrű a tészta, akkor bevethetünk még egy kevés tejet, de még jobb, ha szódavizet –, és bő, forró olajban 1 perc alatt kisütjük. Forrón-langyosan együk, mert kihűlve egészen ocsmány lesz.

 

No comments

Be the first one to leave a comment.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.


____________________________

 

július 2019
H K S C P S V
« szept    
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031  

 

Rémséf: Blumenthal otthon – meg az ötfűszeres kacsamell

Rémséf: Blumenthal otthon – meg az ötfűszeres kacsamell

      A csöndesen, de megátalkodottan excentrikus Blumenthalt nézni ugyan szeretjük, talán a főztjét is megkóstolnánk,...

 
A nagy guacamole-vita

A nagy guacamole-vita

      A guacamole az egyik legjobb nyári (meg téli, tavaszi, őszi) mártogatós, a jellegtelen avokádó lenyűgöző...

 
Portobello csodája

Portobello csodája

      Az ember gyanútlanul azt hihetné, hogy Portobello valami szívbemászó olasz kikötőváros, a Földközi-tenger...

 
A csőre töltött grillszezon

A csőre töltött grillszezon

      A grillezés évről évre egyre kevésbé nemzetidegen a borongós magyar lélektől. Talán ebben a sokat...

 
Babra, magyar!

Babra, magyar!

      Ha egyszer egy üzlet beindul… – szokták sóhajtozni, s Bud Spencernek – azaz Carlo Pedersolinak –...

 
A húsvéti kalács unokahúga: az igazi briós

A húsvéti kalács unokahúga: az igazi briós

      Ha eluntátok, hogy húsvétra kalácsot fonjatok, akkor süssetek brióst, amely nem teljesen úgy készül,...

 
Egy zsák újkrumplit cipel a tavasz

Egy zsák újkrumplit cipel a tavasz

        Konyhánkban évek óta a harmatos lelkű újburgonya meg az ujjaink közül csintalanul ki-kiugráló...

 
 

Német blogok