more »" />

 
 

Metropol-interjú

 

Az újra ébredező magyar konyha rabja vagyok

A napokban jelent meg Marton Levente kulinárista, újságíró Konyhanyelv című második kötete, amelynek április 16-án, szombaton 16 órakor lesz a dedikálása a Nemzetközi Könyvfesztiválon (Millenáris), az Aréna Kiadó standjánál.


Milyen ételekkel foglalkozik a kötetben?
– Talán nem is az a lényeges, hogy milyen ételek­kel, hanem inkább az, hogy miként foglalkozom velük a Konyhanyelvben. Az ételeknek múltjuk van, történelem, nemzet, kultúra és vallás húzódik meg bennük, ezt igyek­szem felszínre hozni, kibontani, és kissé megfűszerezni a rám jellemző iróniával. Ezekhez persze remek ételek is kellenek, amelyeket régóta isme­rünk, mégis alig tudunk róluk valamit. Saját recept­jeimhez pedig saját történeteket teremtek.

Melyik konyha áll a legközelebb önhöz?
– A „politikailag korrekt” válasz az lenne, hogy mindegyik, a trendi válasz pedig az, hogy a thai. Ám egyik sem lenne az én válaszom, mivel az európai konyhák elkötelezett híve vagyok. A kikerülhetetlen francia konyha mellett az olasz a kedvenc, a magyar konyhának pedig értelem- és érzelem­szerűen a rabja vagyok. Annak a magyar konyhának, amelyik most ébredezik 70 éves álmából. De újabban az arab és a japán konyha is érdekel – magyar tollal átfogót nemi­gen írtak még ezekről.

Kiknek ajánlja a könyvét?
– Azoknak, akik nem csak főzni, hanem olvasni is szeretnek. Ezt a kötetet akkor is kézbe lehet venni, amikor nem akarunk főzni, bár ha egy ideig olvasgatjuk, hamarosan akarunk majd főzni.

Mikor várható a következő?
– Év végére jönne „A felső ízezer”, ebben egészen más összeállításban, alapanyagok mentén haladva írom majd meg a kedvenceimet és a legújabb konyhatechnikai módszereket, és jövőre várható a német konyhát olaszos szenve­dél­lyel bemutató 4. könyvem, a Deutsche Vita. A német kulinária ugyanis semmivel sem alábbvaló a mindent elárasztó brit sza­kács­művészetnél. Sőt, készül egy mesekönyv is Borzon-Mór kandúrka­land­jairól. Főzés nem lesz benne.

Mi az, hogy kulinárista?
– Ha valaki a humorral foglalkozik, akkor az humorista, sőt akár humoralista… Ha valaki a kulináriával foglalkozik, miért ne lehetne kulinárista?

A cikk a Metropol 2011. április 15-i számában jelent meg.

Fotó: Béres Dávid

 

No comments

Be the first one to leave a comment.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.


____________________________

 

július 2019
H K S C P S V
« szept    
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031  

 

Rémséf: Blumenthal otthon – meg az ötfűszeres kacsamell

Rémséf: Blumenthal otthon – meg az ötfűszeres kacsamell

      A csöndesen, de megátalkodottan excentrikus Blumenthalt nézni ugyan szeretjük, talán a főztjét is megkóstolnánk,...

 
A nagy guacamole-vita

A nagy guacamole-vita

      A guacamole az egyik legjobb nyári (meg téli, tavaszi, őszi) mártogatós, a jellegtelen avokádó lenyűgöző...

 
Portobello csodája

Portobello csodája

      Az ember gyanútlanul azt hihetné, hogy Portobello valami szívbemászó olasz kikötőváros, a Földközi-tenger...

 
A csőre töltött grillszezon

A csőre töltött grillszezon

      A grillezés évről évre egyre kevésbé nemzetidegen a borongós magyar lélektől. Talán ebben a sokat...

 
Babra, magyar!

Babra, magyar!

      Ha egyszer egy üzlet beindul… – szokták sóhajtozni, s Bud Spencernek – azaz Carlo Pedersolinak –...

 
A húsvéti kalács unokahúga: az igazi briós

A húsvéti kalács unokahúga: az igazi briós

      Ha eluntátok, hogy húsvétra kalácsot fonjatok, akkor süssetek brióst, amely nem teljesen úgy készül,...

 
Egy zsák újkrumplit cipel a tavasz

Egy zsák újkrumplit cipel a tavasz

        Konyhánkban évek óta a harmatos lelkű újburgonya meg az ujjaink közül csintalanul ki-kiugráló...

 
 

Német blogok