more »" />

 
 

Egy kockás fülű piskóta

 

A Battenberg-történet, újraírva

Sokan előszeretettel mondogatják, hogy mindenben van valami magyar. Ez azért is kétségbevonható, mert nem vagyunk igazi vándornép – a kalandozások korát leszámítva, de az a dicsőség rég elmúlt, St. Gallen falait ezeregyszáz éve nem égettük fel újra. A lengyelek hozzánk képest sokkal mobilabbak, mindenhol ott vannak, ellenben mi szeretjük a rögeinket, kötődünk hozzájuk, néha kötnek hozzájuk. A Battenberg-piskótában mégis van némi magyarság. Sokszoros áttéttellel, de ne legyünk kicsinyesek, az is valami. Ez a híres – Angliában ma is népcsemegének számító, minden szupermarketben kapható – kockás sütemény 1884. április 30-án született, Louis Alexander von Battenberg osztrák herceg, és Viktória angol királynő unokája, Victoria von Hesse esküvőjén, Darmstadtban.

A magyar szál meg annyi, hogy a jó Battenberg herceg rangon aluli házasságból született, de Grazban (turul-hívőknek: Grácban), azaz osztrák–magyar állampolgár volt, mielőtt Angliába disszidált volna.

A magyar szál meg annyi, hogy a jó Battenberg herceg rangon aluli házasságból született, de Grazban (turul-hívőknek: Grácban), azaz osztrák–magyar állampolgár volt, mielőtt a jobb élet reményében Angliába disszidált volna. 1914-ben, amikor az első világháborúban Anglia szembekerült Németországgal, a jelentős német rokonsággal rendelkező brit királyi család gyorsan angolosította a famíliát, így Battenberg hercegből Mountbatten earlje lett, ami változatlanul ropogós név, de inkább franciás, abból pedig nem lehetett baj. A buzgó angolosítás a Battenberg-piskótát megkímélte, az megmaradhatott leánykori nevénél, s híresebb lett Mountbattennél, ráadásul hírnevét nem koptatta el az idő sem, pedig annak szokása ilyet tenni, mint tudjuk.
A sárga-rózsaszín Battenberg bonyolultnak tűnik, holott nem az. Egy nehézséget kell hősiesen leküzdenünk: a színes piskóták elválasztását. Apró delikáteszboltokban ma már nálunk is kapható – megfizethető kategóriában – négyfelé osztott Battenberg-forma, de ennek híján egy sütőpapírral úgy béleljünk ki egy kisebb (kb 15×20 cm) sütőformát, hogy középre hajtogassunk egy kiemelkedő élt. Az egyik fél lesz a sima, a másik a kiszínezett tészta, sütés után pedig hosszában kettévágjuk őket, és megkapjuk a kellő négy hasábot.
Battenberg kapcsán végig piskótáról beszélünk, noha ez nem a klasszikus, vaj nélkül készülő piskóta, hanem a vajat is tartalmazó, kissé tömörebb, de rendkívül ízletes genovai piskóta, a génoise.

17 dkg puha vaj
17 dkg porcukor
17 dkg liszt
3 dl tejszín + 1 evőkanál porcukor
3 tojás, felverve
10-12 dkg szilvalekvár (más is lehet)
cukorszirup (golden syrup)
1 kiskanál sütőpor

1. Elkészítéséhez nem kell más, mint egy jó habverővel felszerelt konyhagép vagy elektromos habverő. Egy keverőtálba tegyünk 17 dkg  nagyon puha vajat és ugyanannyi, átszitált, teljesen csomómentes porcukrot, majd 3-4 perc alatt keverjük lágyan habossá.

2. Folyamatos kevergetés közepette három részletben adjunk hozzá  a három felvert, szobahőmérsékletű tojást (jobban elkeverednek az összevalók, ha azonos a hőmérsékeltük), és minden részt egy-két percig keverjünk. Mikor ismét szép, egynemű masszát kaptunk, keverjünk lassan bele az átszitált, egy kiskanál sütőporral dúsított lisztet.

3. Vegyünk elő két egyforma edényt, és a tésztát osszuk pontosan kétfelé (le is mérhetjük, de két azonos méretű edényben azonnal látjuk, hogy jól osztottuk-e el). Az egyik tésztát azonnal öntsük a sütőformába, a másikba előbb keverjünk néhány csepp piros ételszínezéket, hogy elérjük a kivánt rózsaszínt. Ne adagoljuk túl, mert vadító vörös lehet, s bár az se rossz, olyat inkább rossz hírű éjjeli mulatókban szolgáljunk fel. A pár csöppnyi ételfesték teljesen ártalmatlan, főleg összehasonlítva az ételgyári termékek műanyagadalékaival, amelyek eredményeként több bennük a káros xanyag, mint a Mexikói-öbölben a kőolajfúrótorony felrobbanása után, de ha valaki Greenpeace-aktivista, akkor ételfesték helyett használjon egy evőkanál kakaóport.
Simítsuk a színezett tésztát is a formába, és 180 fokos sütőben 30 perc alatt süssük készre.

4. A teteje kissé domború lesz, ezt egy hosszú pengéjű késsel vágjuk egyenesre, a tömböket vágjuk hosszában ketté, és a négy hasábot  – amely a fáma szerint a négy Bettenberg-fivér jelképe – rendezzük kockás mintába.

5. És itt jön az újraírás: a Battenberget baracklekvárral kell összeragasztani és marcipánmasszába tekerni. Én meg nem szeretem a marcipánt, húsz éve nem tudok megbarátkozni vele, már nem is kísérletezem tovább. A Battenberg viszont mindig nagyon tetszett, de untam már lekaparni róla a marcipánmázt. Ezért az édes barack helyett savanykásabb szilvalekvárral kentem meg a hasábokat az illesztésnél, és egyszerűen tejszínhabbal vontam be, amibe két csapott evőkanál porcukor is került.
A tejszínhab és a piskóta elég édes, hogy kiküszöbölje a szilvalekvár enyhe savanyúját. Ha édesebb lekvárt használunk, akkor a tejszínhabba nem kell cukor. A habra aranyszirupot (cukorszirup) csurgattam, a látvány kedvéért, de mellékesen nagyon finom.
Illetve nem is mellékesen.

Variálhatjuk még egy kicsit: a tészta még finomabb lesz, ha 2 evőkanál rumot vagy 2 evőkanál Grand Marnier narancslikőrt keverünk hozzá. Ha a narancslikőrt használjuk, akkor a tejszínhabhoz is keverjünk egy evőkanállal és adjunk még hozzá egy csapott evőkanál átszitált kakaóport is, mert így egy kevés csokoládés hangulat lopózik a tejszínhabba, ami jól illik a narancs enyhe visszfényéhez…
Fotók: Katona László

Tags:

 

No comments

Be the first one to leave a comment.

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.


____________________________

 

május 2019
H K S C P S V
« szept    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  

 

Rémséf: Blumenthal otthon – meg az ötfűszeres kacsamell

Rémséf: Blumenthal otthon – meg az ötfűszeres kacsamell

      A csöndesen, de megátalkodottan excentrikus Blumenthalt nézni ugyan szeretjük, talán a főztjét is megkóstolnánk,...

 
A nagy guacamole-vita

A nagy guacamole-vita

      A guacamole az egyik legjobb nyári (meg téli, tavaszi, őszi) mártogatós, a jellegtelen avokádó lenyűgöző...

 
Portobello csodája

Portobello csodája

      Az ember gyanútlanul azt hihetné, hogy Portobello valami szívbemászó olasz kikötőváros, a Földközi-tenger...

 
A csőre töltött grillszezon

A csőre töltött grillszezon

      A grillezés évről évre egyre kevésbé nemzetidegen a borongós magyar lélektől. Talán ebben a sokat...

 
Babra, magyar!

Babra, magyar!

      Ha egyszer egy üzlet beindul… – szokták sóhajtozni, s Bud Spencernek – azaz Carlo Pedersolinak –...

 
A húsvéti kalács unokahúga: az igazi briós

A húsvéti kalács unokahúga: az igazi briós

      Ha eluntátok, hogy húsvétra kalácsot fonjatok, akkor süssetek brióst, amely nem teljesen úgy készül,...

 
Egy zsák újkrumplit cipel a tavasz

Egy zsák újkrumplit cipel a tavasz

        Konyhánkban évek óta a harmatos lelkű újburgonya meg az ujjaink közül csintalanul ki-kiugráló...

 
 

Német blogok