more »" />

 
 

Bolyongások Németországban

 

Úti- és éti beszámolók

Egy gasztronómiával komolyabban foglalkozó ember szájából meglepően hangozhat, hogy egyik kedvenc kulináris gyakorlóterepe Németország. Ami nem jelenti azt, hogy Franciaország nem lenne kedvenc, de Németország valahogy különleges helyet foglal el az életemben. Nem csak azért, mert egyetemistaként éveken át végeztem ott nyári munkát – pl egy borászatban, így ismerve meg a remek rajnai fehéreket –, hanem azért is, mert úgy érzem, a német konyha alábecsült. A francia gasztrograndeur félelmetesen rávetül, árnyékában szürkébbnek látszik, mint valójában.

Ezért is örülök nagyon, hogy a szakácskönyvírásba szerencsésen belelendült Bereznay Tamás Németország ízei című könyve oszlatja majd a tévhiteket a német konyha körül. Magam is ezen munkálkodom, ezért a blog ezen kategóriájában német és osztrák konyhakalandokat keresek, hiszen ez nekünk, magyaroknak sokkal ismertebb ízvilágot jelent, mint a francia vagy az angolszász konyha. Sajnos, az angol nyelvű műsorok dömpingjének köszönhetően (néha az a benyomásom, hogy más nációk nem is gyártanak főzőműsorokat! pedig hej dehogynem, a svédek szinte nagyhatalmak ezen a téren, s ki látott már magyar csatornán svéd főzőműsort?!) már otthonosabbak vagyunk London kulináris életében, mint Budapestében, és többet tudunk a River Cottage – amúgy nagyon jó sorozat! – életéről, mint a szomszédokéről. Pedig a német és az osztrák konyha sokszor termékenyítette meg a magyart, s ha nem is ugyanolyan sokszor, de a magyar is őket.

A francia gasztrograndeur félelmetesen rávetül,
árnyékában szürkébbnek látszik, mint valójában.

Személyes vallomásokkal – lehet-e egy vallomás nem személyes?… – tarkított úti- és éti beszámolók a következő hónapokban rendszeresen feltűnnek majd itt, s remélem a végén elhiszik/elhiszitek nekem, hogy nem alaptalanul ragadtatom el magam néha egy kiváló német specialitásról írva.

Tschüß!

Tags:

 

2 Comments

  1. Edit szerint:

    Na erre kíváncsi leszek, én a Rote Grütze-n kívül semmi másba nem szerettem bele, igaz, csak az északnémet kajákkal sikerült megismerkednem hamburgi éveim alatt. Nekem leginkább az tetszett, hogy mennyire nemzetközien esznek.
    A bloghoz amúgy sok sikert!

    • Marton Levente szerint:

      Igen, a német konyha nagyon nyitott, szívesen befogad mindeféle új ízeket. Nem tudom, hogy hol ettél Hamburgban, s főleg nem, hogy miket, de majd próbálj ki egy-két receptet, amelyek a következő hetekben fognak felkerülni, és lehet, hogy tetszeni fognak.
      Ja, és köszi! :)

Post a Comment

You must be logged in to post a comment.


____________________________

 

május 2019
H K S C P S V
« szept    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  

 

Rémséf: Blumenthal otthon – meg az ötfűszeres kacsamell

Rémséf: Blumenthal otthon – meg az ötfűszeres kacsamell

      A csöndesen, de megátalkodottan excentrikus Blumenthalt nézni ugyan szeretjük, talán a főztjét is megkóstolnánk,...

 
A nagy guacamole-vita

A nagy guacamole-vita

      A guacamole az egyik legjobb nyári (meg téli, tavaszi, őszi) mártogatós, a jellegtelen avokádó lenyűgöző...

 
Portobello csodája

Portobello csodája

      Az ember gyanútlanul azt hihetné, hogy Portobello valami szívbemászó olasz kikötőváros, a Földközi-tenger...

 
A csőre töltött grillszezon

A csőre töltött grillszezon

      A grillezés évről évre egyre kevésbé nemzetidegen a borongós magyar lélektől. Talán ebben a sokat...

 
Babra, magyar!

Babra, magyar!

      Ha egyszer egy üzlet beindul… – szokták sóhajtozni, s Bud Spencernek – azaz Carlo Pedersolinak –...

 
A húsvéti kalács unokahúga: az igazi briós

A húsvéti kalács unokahúga: az igazi briós

      Ha eluntátok, hogy húsvétra kalácsot fonjatok, akkor süssetek brióst, amely nem teljesen úgy készül,...

 
Egy zsák újkrumplit cipel a tavasz

Egy zsák újkrumplit cipel a tavasz

        Konyhánkban évek óta a harmatos lelkű újburgonya meg az ujjaink közül csintalanul ki-kiugráló...

 
 

Német blogok